A tea története az ősi Kínában mintegy 5000 évvel ezelőtt kezdődött, egy kínai császár, Shen Nung kiáltványával, miszerint az ivóvizet higiéniai okokból forralni kell. A történet szerint a császár meglátogatta polgárait, amikor is a szolgái vizet kezdtek forralni a császár és udvartartása számára, és egy közeli bokorról száraz levelek estek a forró vízbe. A levelek miatt a folyadék barnulni kezdett, és ez felkeltette a császár tudományos érdeklődését, megitta a folyadékot, és megállapította, hogy annak hatása igen frissítő. A bokor ahonnan a levelek leestek a Camellia Sinensis volt, amit mi már teaként ismerünk.

A tea népszerűsége nőtt a Han-dinasztia (i.e.206 – i.sz.220) alatt, a Tang-dinasztia (i.sz.618-906) alatt pedig a tea lett Kínában a nemzeti ital.
A mongol Yuan-dinasztia (1280-1368) idejében a tea elvesztette népszerűségét, mert a mongol uralkodók úgy gondolták, hogy dekadens teát inni. A Kínai Ming-dinasztia (1368-1644) idején újjáélesztették a kínai tea hagyományokat.

Tea Európában

Tea Európába elsőként Portugálián keresztül érkezett 1600-as évek előtt, mivel ekkor Portugália irányítása alá tartozott Európában a legtöbb kereskedelmi tevékenység Indiával és a Távol-Kelettel.
Tea az 1600-as évek közepén érkezett Angliába. Az ital rendkívül népszerűnek bizonyult, és gyorsan leváltotta a sört, mint Anglia nemzeti itala. Ekkor a teát feketén itták, 1680-ig nem készült feljegyzés a tej hozzáadásáról.

A Kelet-indiai Társaság

1664-ben a Kelet-indiai Társaság kb. 50 kg kínai teát importált Angliába. Az 1700-as évek elejére évente átlagosan több mint 100.000kg-ra nőtt az import, amely fél évszázad alatt megduplázódott.
De a tea drága volt, részben a Kelet-indiai Társaság a kereskedelmi monopóliuma miatt, részben pedig azért, mert a teát nagyon megadóztatták. A tea iránti kereslet azonban csempészethez vezetett Nagy-Britanniában és illegális árusításhoz, amelyet törvényi keretek között igyekeztek visszaszorítani, sikerrel.
A profit növelése érdekében a cég a teát exportálni kezdte közvetlenül Amerikába. Ám az ottani magas adótartalom az amerikaiakat is feldühítette, és amikor 1773-ban a Kelet-indiai Társaság hajója megérkezett Bostonba, a városlakók úgy döntöttek, hogy a tea nem kerülhet megvásárlásra és a vámot sem fizethetik meg, a gyarmati adminisztráció azonban nem tette lehetővé a hajóknak a kikötő elhagyását. A patthelyzet végül a bostoni teadélutánhoz vezetett, amikor a városiak közül sokan bennszülött amerikaiaknak öltöztek, felszálltak a hajókra és bedobták a teljes rakomány teát a vízbe. Ez volt az egyik legfontosabb esemény, amely az amerikai függetlenségi háborúhoz vezetett.
A Kelet-Indiai Társaság 1813-ban elveszítette a kereskedelmi monopóliumát Indiával, de Kínával 1834-ig továbbra is maradt a teljes kereskedelmi monopóliuma.

Tea Indiában

A cég ezután India felé fordította a figyelmét, ahol egyes régiókat megfelelőnek ítéltek teatermesztésre. Találtak tea bokrokat Assam-ban, amelyeket vetőmagkészletként használták. 1855-ben Assam-ban már több mint 200 tonna teát termesztettek. 1888-ra az indiai teatermesztés már közel 40.000 tonna volt, a britek által Indiából importált tea mennyisége pedig ekkor először meghaladta a Kínából importált mennyiséget.

Teafilterek

A New York-i tea importőr, Thomas Sullivan nevéhez fűződik a véletlen találmány, a teafilter. Annak érdekében, hogy csökkentsék a költségeket, Sullivan az ügyfeleinek kis selyem zacskókban küldte a teát. Az ügyfelei tévesen az egész zacskót áztatták a forró vízben. Sullivan ezt azonban nem tudta mindaddig, amíg az egyik ügyfele nem panaszkodott, hogy az újabb rendelésével nem ugyanazokat a zacskókat küldte. Sullivan úgy döntött, hogy a selyem túl drága lenne és így született meg az 1900-as évek elején a gézből készült tea filter.